Túl vagyok a tegnapon. Beadtam az Indítványt, amit Párttagok az előre megbeszélt forgatókönyv szerint el is fogadtak. A minisztereket már előre kiválasztottam, Gordonkának csak rá kellett bólintani. A legnehezebb Tibi megmentése volt, ugyanis egy szakértőinek mondott kormányban egy univerzális politikusnak nehéz szakértői posztot találni. Már majdnem úgy volt, hogy életre kell lehelnünk a Belügyminisztérium intézményét Tibi maradása érdekében, de végül sikerült meggyőznöm Gordont, hogy Tibor napra tekintettel hadd maradjon a Tibi a már jól megszokott helyén. Cserébe Tibi is szemet húnyt Gordon libaügyeinek, amikkel milliárdokkal károsította meg Kurva-ország gazdáit és magát Kurva-országot, hogy a maga kis Wallis birodalmát felépíthesse. Szerintem ennyi áldozatot megért a dolog. Azt még le kell szögeznem, hogy Gordon még minden libaügye mellett is a legkíválóbb akit találni lehetett a posztra, nála fedhetetlenebb politikus nincs is a Pártban. Ez persze minket is minősít. Na de tegye fel a kezét az Barátaim, aki nem lopott már pár milliót életében. Na lássam a kezeket. Senki? Ez meglepő!

Nehéz szívvel adom ki a hatalmat a kezemből. Az elmúlt időszakban többször is próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy erős vagyok, nem a hatalom, hanem Kurva-ország jövője fontos a számomra, de amikor megszavazták az Indítványt, nem bírtam a könnyeimmel és kirohantam a teremből. Egyenesen a parlamenti toalettig futottam, ahol feltépve az ajtót zokogásba törtem ki. Hiába én is ember élőlény vagyok, és amit most végigcsináltam még egy embernek is sok lett volna, hát még a magamfajtának. Tehát kisírtam magam. A hangos zokogásra Hiller és a Tibi figyelt fel, ők jöttek be vígasztalni. Pityu mondott pár bíztató szót, amiből sajnos semmit nem értettem, de jólesett, hogy így megossza velem gondolatait. Mivel szememen látszott, hogy sírtam, ezért a Tibi amikor nem figyeltem előkapott egy paprikasprayt és szembefújt vele, mondván, - "Mond azt, hogy a tüntetők közé vegyültél és véletlenül téged is lefújtak." Ő már csak ilyen, elöbb cselekszik, mint gondolkodik. Ezért is szeretjük. Így aztán kivörösödött szemmel visszamentem az ülésterembe, gyorsan kezetfogtam az épp kinevezett új miniszterelnökkel és leültem hátra a képviselők közé.

Lezárult egy korszak. Vége a Gyurcsány-kornak. Célomat elértem, egy élhetetlen, csőd szélén álló országot hagytam utódomra, aki mint tudjuk és láttuk kiválóan ért a nehéz helyzetű cégek felszámolásához. A jövő történelemkönyveibe úgy kerülök majd be, mint az a miniszterelnök, aki az élmezőnyből a sereghajtók közé taszította vissza Kurva-országot. Igaz a hazai történelembe, mint káros ártány kerülök majd be, de hálával fognak rólam emlékszeni a szlovák, román, horvát, szerb, stb történészek. És ez a fontos!

Tőletek libáim Barátaim nehéz szívvel búcsúzom. Ez az utolsó bejegyzésem.

Ne feledjétek! Húzzatok bele és tegyétek a dolgotokat!

Támogatókat keresek a fenti blog könyvben történő kiadásához. A könyv címe "Egy miniszterelnök végnapjai".

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.