Gondolom nektek is feltűnt kedves Barátaim, hogy amint valami számomra kellemetlen téma kerül a sajtóba én a blogomon valami teljesen érdektelen, semleges és semmitmondó témát veszek elő. Igy volt ez ma is.

A nemzetközi sajtó még mindig az általam tett keleti-európai csomag javaslatától hangos olyannyira, hogy a környező államok elhatárolódtak és külön nyilatkozatot adtak ki amiben jelzik, nekik semmi szükségük sem segélycsomagra, sem pedig fogatlan fogadatlan prókátorra. Pedig hányszor próbáltuk el a Tibivel azt a jelenetet, amikor az EU bizottság elött felszólalok, könnyes szemmel, remegő kézzel, kezemben egy foltozott kalappal előadom a világ legmeghatóbb koldulását. Elötte bár napig részt vettem a Fedél Nélkül Alapitvány koldulásképző tanfolyamán, sőt még a kisebbségtől, ja már le lehet irni cigányoktól is tanultam pár trükköt. De sajnos ez sem volt elég. Pedig ügyesen arra hivatkoztam, hogy ez nem csak Kurva-országnak kell, hanem a cseh, szlovák, szerb barátainknak is, csak ők nem mernek kérni. Be kell, hogy valljam Barátaim iszonyatosan beégtem!!!!! Sikerült nem csak az EU nagyjait, de a velünk versengő környező országokat is magamra haragitanom. Sebaj, lárifári, meg bikfity.
 

A másik kényes témát, mégpedig a Válság megoldásának kezelését is ügyesen kerültem a bejegyzésben. A csomagomat kül- és belföldön is kevésnek találtatott a Válság megoldására, de a sokkal keményebb, ám megoldást kináló Reformszövetség csomagot gyáva vagyok megjátszani. Egyrészt, mert ez politikai öngyilkosság volna számomra, másrészt mert nehogy má' tényleg valamiből végre haszna legyen ennek a kurva országnak. Hiába hangoztatom a parlamentben, hogy nem az a lényeg, hogy melyik párt nyer, ki milyen esélyekkel indul majd a választásokon. Ti tényleg elhittétek Barátaim, hogy igazat mondtam? Jaj de édi!

Jegyezzétek meg, csak egy dolog számit és ez a HATALOM. Minden más sokadlagos.
 
Persze ezekről mind irhattam volna a blogon, még azzal is eldicsekedhettem volna, hogy irt rólam a Financial Times, ami önmagában olyan hir, mintha személyesen Fico hivott volna el, hogy meghivjon a szülinapi zsúrjára. Ehelyett a mai témát nem fogjátok kitalálni Barátaim. Arról irtam, hogy miként vonatkoztam Londonból Gatwickre, szembeszállva a biztonsági előirásokkal. Hiába na, imádok veszélyesen élni. Legközelebb lehet, hogy papirzsebkendő nélkül indulok el otthonról, vagy nem kötöm be a cipőfüzomet. Bár lehet ez már túlzott vakmerőség lenne. Amúgy pedig nincs miért aggódni, külföldön senki sem akar merényletet elkövetni ellenem, hiszen nem is ismernek, azt se tudják, hogy ki vagyok. Pedig ha tudnák, rohannának, hogy kezet fogjanak velem és gratuláljanak, hogy pár év alatt milyen ügyesen vittem csődbe egy egész országot. Higyjétek el, ez nem volt kis teljesitmény, de belehúztunk és megcsináltuk.

Húzzunk még egy kicsit bele Barátaim, adósitsuk el még jobban Kurva-országot!

Forrás:http://kapcsolat.hu/blog/vonattal_londonban

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.