2009.04.02. 09:57
? Történelemóra ?
Tegnap este Gordonkával együtt vacsoráztunk. Bizonyára kevesen tudjátok Barátaim, hogy Gordonka - vagy ahogy mi hívtuk a KISZ-ben Kis(z)Pöcs már az egyetemi években is nagy spanom volt.. Közös szüleményünk a sajnos csak rövid életűre sikeredett Új Nemzedék nevű ifjúsági szervezet, amelyet még a Demiszből való lemondásom után annak hamvaiból alapítottam. Akkoriban is sokat összejártunk közös focizásokra, sörözésekre és hosszú esti beszélgetésekre. Csajozni is próbáltunk, de valahogy nem voltunk népszerűek a lányok körében. Pedig órákat tudtunk mesélni a Pártgyűlésekről és az Igaz útról. Így egymásban kerestük és találtuk meg a vígasztalódást. Persze nem kell itt olyan dolgokra gondolni, amiket pl az SZDSZ oly nagy mellénnyel támogat és ha volna lehetősége talán még kötelezővé is tenne, minden fiatalt arra buzdítva, hogy ismerje meg az azonos neműek közötti gyönyöröket is. Erről Gabika tudna igazán sokat mesélni, és szokott is amikor egy-egy házibuli alkalmával kicsit túllő a célon. De ez egy másik történet. Szóval Gordival jól elsztoriztuk az estét.
Valahogy mégis a munkára terelődött a szó és sorra vettük a Válság-forgatókönyvet. Azért hívjuk így, mert egy az egyben azokat a lépcsőfokokat járjuk be most, mint amit a 30-as évek nagy gazdasági válsága idején. Az akkori gazdasági világválság hatására olyan folyamatok indultak meg, melyek jelentőségét csak nagyon kevesen voltak képesek felmérni, s még kevesebben tudták a következményeit előre jelezni. Mi most szerencsés helyzetben vagyunk, tanulhatunk az ősök példájából.
Hasonlóan a mostani helyzethez, az akkori Szovjetunió hatalmas piaca kiesett a világgazdaságból; az országok jelentős része protekcionista gazdaságpolitikát folytatott; az új európai kisállamok nem jelentettek igazi vásárlóerőt, és az önellátásra való törekvésük sem kedvezett a kereskedelemnek. A nagyfokú technikai fellendülés és a termelés racionalizálása is ennek a folyamatnak kedvezett. Azonban az akkori új iparágak (elektronika, vegyipar) nem szívtak fel annyi munkaerőt, mint amennyi a sorvadó hagyományos iparágakban feleslegessé vált (kőszéntermelés, textilipar). Az árak stagnáltak, az árkonjunktúra helyett a tömegtermelési konjunktúra következett be. Az iparcikkek ára jelentősen meghaladta a mezőgazdasági termékek árát. A mezőgazdaság mindenhol alacsony nyereséggel termelt. Ugyanez a folyamatot figyelhettük meg az elmúlt 20 évben, Európa majd minden országában.
Mindezek következtében a vásárlóerő jelentősen elmaradt a termeléstől. A húszas évek közepétől az Egyesült Államokban a példátlan tőzsdei spekulációk az égbe hajtották a részvények árait. Mindenki itt akart nyereségre szert tenni. A nagy haszon reményében a kisemberek is tőzsdézni kezdtek a megtakarított pénzeikből. A pénzpiaci műveletek elszakadtak a gazdaság reális eredményeitől. Ennek lett következménye az 1929. októberi árzuhanás a New York-i tőzsdén, mely az amerikai pénzpiac összeomlását eredményezte. (1929 októbere és 1933 júliusa között a New York-i tőzsdén jegyzett össztőke értéke kb. 74 milliárd dollárral esett. 1933-ban az USA nemzeti jövedelme nem haladta meg a 40 milliárd dollárt.) Az európai államok gazdasági függőségük miatt szinte azonnal megérezték a hitelek és a felvevőpiac hiányát. Ez szinte teljesen egybevág a 2008 nyarán történt eseményekkel.
A világ gazdaságában eddig példátlan méretű termelési visszaesés, csődhullám, munkanélküliség, szociális feszültség következett be. A nemzetközi kereskedelem egyharmadára zuhant. Az egyes országok maguk akarták megoldani az őket sújtó válságot, nemzetközi együttműködésre nem került sor. Most mindig hangoztatjuk, hogy van EU meg van IMF, de egyre jobban látható, hogy őket is érzékenyen érinti a Válság, igy sokkal inkább saját problémájuk megoldására, mint az egységes fellépésre törekednek.
Mi is volt ennek Válságnak a hatása? Az államok protekcionizmusra rendezkedett be. Az eddig egymás gazdaságát kiegészítő országok egymással versengő gazdaságokká váltak. A gazdasági függetlenedés gondolata miatt az addig fejletlen, az adott ország számára hátrányos gazdasági ágazatokat kezdték fejleszteni. Ez szintén párhuzamban áll azzal, hogy egy olyan alapvetően mezőgazdaságra berendezkedett ország, mint Kurva-ország az energia iparban akar érvényesülni. Lássuk be, vajmi kevés kőolajunk van, sosem leszünk olaj nagyhatalom. Az elosztói szerep, amit magunknak szánunk ebből a tortából, pedig olyan mértékű beruházásokat igényel, amit önerőből nem, csak magas kamatú hitelekből vagyunk képesek fedezni. Ez pedig csak 50-60 év múlva hozhat hasznot számunkra. De menjunk vissza a múltba.
Ennek következtében a számunkra előnyös ágazatok fejlesztésére nem jutott elég pénz. Ez a piac összezsugorodása mellett a termelési költségek jelentős növekedésével járt, amit a bérek és a szociális kiadások leszorításával ellensúlyoztak. Láthatóan ugyanezt az utat járjuk be most is. Ugyanezen intézkedések meghozatalára készül most Gordi is. Ez már többször is átbeszéltük, ő lesz a "rossz zsarú" aki végigveri ezt a kemény megszorító csomagot Kurva-országon, Ő adja a nevét hozzá, a Párt pedig tiszta marad, mivel Gordnoka még csak nem is párttag. Mi meg majd ugatunk a p(á)artvonalról, hogy mennyire nem értünk egyet az új miniszterelnök intézkedéseivel, miközben csomagja teljes támogatásunkat élvezi. Láthatóan ez az egyetlen esélyünk arra, hogy 2010-re maradjon annyi választónk, hogy bejussunk a parlamentbe. Az SZDSZ-t pedig beáldozzuk e cél érdekében. Szerintem ez mindenki számára elfogadható áldozat. Persze ezt nem kötöm barátaim orrára, úgysem értenék meg. Ők csak bólogatni és nyalni tudnak, agyi működésük pedig egy agyhalottéval vetekszik.
De mi is történt annó az intézkedések határása. A válság mélypontján a fejlett országok munkásainak negyede volt munka nélkül, az ipari termelés 37%-kal maradt el az 1929-es szinttől. (Egyedül az elszigetelt Szovjetunióipari termelése haladta meg a válság előtti állapotát.) A mezőgazdasági cikkek árszínvonala is harmadára, ötödére esett vissza. A megoldási kísérletek főleg a válság tüneti kezelésére irányultak. A beruházások visszafogása még tovább súlyosbította a helyzetet, mert a válság mélypontján már arra sem voltak elegendőek, hogy az újratermelést biztosítsák. Az állam által szorgalmazott vállalat-összevonások mesterségesen magasan tartották az árakat, s ez a kereslet további beszűkülését eredményezte. Ez tehát a jövő, ebben fogtok élni Barátaim, ha engeditek, hogy Gordonka legyen az ország első embere. Szerintem ez még vállalható áldozat, ha a Mi (politikai elit) túlélésünk a tét.
Amúgy a adósságválság megoldására kétfajta megoldás terjedt el. Az egyikben a visszafizetések általános megtagadása (ebbe a gondolati körbe tartozott a német jóvátételek fizetésének felfüggesztése is), a másikban a valutaleértékelés (mely gyakran járt együtt az aranyalapról való letéréssel) került a középpontba. Ezek azonban nem voltak képesek arra, hogy a depresszióból kiemeljék az országokat és a nemzetközi gazdaságot. Új, átfogó koncepciókat kellett kidolgozni.
Erre vagyunk mi képtelenek és igazából, ha jól belegondoltok nem is igazán érdekünk hamar kilábalni a válságból. Megint csak a történelmet hozom elő, mert mi is történt a Válság után?
A harmincas években a demokráciák jelentősen visszaszorultak. EurópábanNagy-Britanniát, Franciaországot, a Benelux államokat, Svájcot, a skandináv államokat és - némi megszorítással - Csehszlovákiát tekinthetjük annak. Ha világ többi részére is kitekintünk, az összkép még rosszabb. Az agresszívabb, a válság által felvetett társadalmi gazdasági problémákra a tömegek számára egyszerűbben érthető és megfoghatóbb választ adó diktatúrák mindenhol előre törtek a világon. Csak az igazán stabil politikai és gazdasági rendszerek voltak képesek megőrizni parlamentáris demokráciájukat a szélsőségek éledező mozgalmaitól. Lássátok be Barátaim, nincs stabil gazdasági rendszerünk, így a másik alternatív út a diktatúra lehet. Ez amúgy egybe vág fiatalakori elképzeléseimmel, amiben jómagam mint II. Ferenc király vonulok be a történelembe. Sajnos a mai világkép még nem alkalmas a didktatúra befogadására, de dolgozunk azon, hogy ez mind inkább elfogadott legyen. Jó példa erre a mostani önkényes hatalomátadás, mely fittyet hány a demokrácia intézményének és belsőleg választ új vezetőt, mindenféle program, választás, népszavazás nélkül.
Hát ez a jövő! Ehhez asszisztáltok most ti is Barátaim, és ha nem cselekedtek, akkor ne is csodálkozzatok, ha egy napon magamra öltöm majd a koronázási ékszereket.
Éljen II. Ferenc király! Éljen I. (Szent) Gordon a magyarok ostora!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wf 2009.04.03. 09:07:49
