Látszik, hogy hazajöttem, újra hazudozok a blogom bejegyzési idejéről. Úgy látszik valóban az arab levegő tette azt velem, hogy 1 napig nem füllentettem. Olyan ez, mint az influenza, ki lehet belőle gyógyulni. Remélem, nem lesz semmi szővödménye, mert akkor lőttek a politikusi karrieremnek. Aki nem tud hazudni, nem lehet politikus sem. Ez szakmai ártalom.

Tehát Obama. A blogomon is érezhető mennyire felnézek erre az új elnökre. És ez igaz is, hiszen legyűrve az amerikai társadalom egy részének ellenszenvét a színesbőrűek iránt, magamögé utasítva egy jól hangzó nevű vetélytársat, képes volt győzelmet aratni. Azért ott bujkál a soraim között, hogy tudom én ettől az embertől fényévekre vagyok, mind tudásban, mind elismertségben, mind tenniakarásban. Mindenben. Titkon érzem, hogy Obama már most, pár nap alatt többet tett az országáért, mint én az enyémért évek alatt. Nem túlzás. Ő már első munkanapján befagyasztotta a Fehér Ház magas beosztású munkatársainak bérét, felvette a kesztyűt a közel-keleti béke ügyében, meg meri tenni azokat a lépéseket, amikhez én gyáva vagyok. Próbálom magam hozzá hasonlítgatni, de igazából ebben a történetben én vagyok GW Bush. És nehéz dolga lesz az utánam következőnek, ha rendbe akarja tenni azokat a dolgokat, amiket elkúrtunk. Mert igen elkúrtunk jópár dolgot! Nem kicsit! Nagyon!

Nem ismertem Obamát. Sose írt róla a Financial Times én meg csak azt olvasom. Pedig már szenátorként is sok értelmes döntést hozott, de Tibi nem szólt róla nekem. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a semmiből tört volna elő. Én akkor hallottam róla előszőr amikor egy vacsora alkalmával Szetey Gábor mondott róla egyet s mást. Igen Ungár Klára után ő volt a második a sorban, aki nyíltan vállalta melegségét  - csak, hogy visszautaljak tegnapi bejegyzésem záró soraira. Ő már régóta figyelte Obamát és jóval jártasabb volt a benne mint én. Ezt nem kell szó szerint érteni! Csak szerencsétlen a megfogalmazás. 

Igazából ez nem volt nehéz, hiszen én először azt hittem, hogy egy idegenbe szakadt pálinkafőző-család fia. Küldtem is neki, még az elnökválasztás kezdetén egy üveg barackpálinkát, mert ezt rendkívül humorosnak tartottam. Gondolom ő is értékelte. Bár jómagam megsértődnék, ha egy távoli ország egyszerű politikusa teszemazt egy vödör szart sarat küldene, mert az ő nyelvükön ezt jelenti a nevem. Azért mindennek van a határa. Meg aztán értem én a viccet, csak nem szeretem.

Azzal is dicsekedtem, hogy egyszer nálunk evett a Spielberg. Szerintem ez csak nekem ennyire emlékezetes. Ritkán találkozik az ember ilyen hírességgel. Remélem azért Steven tudja, hogy ki vagyok. Amikor nálunk volt, folyton fehér lovakról meg meztelen nőkről kérdezgetett. Lehet, hogy összekevert a Jancsóval?

Húzzunk bele Barátaim, mert fényéveket kell behozunk!

Forrás: http://www.kapcsolat.hu/blog/display/73108

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.