Még tart a parlamenti vitanap, csak ki kellett jönnöm. Rosszul voltam, már a beszédem közben is. Olyan gondolatokat jöttek a számra, amik mintha nem is a sajátaim lettek volna. Mintha megszállt volna valami szellem, talán épp az ősi táltosok szelleme és akaratom ellenére kimondatta velem ezeket a szavakat.

Olyanokat mondtam, hogy át kell alakítani a párttámogatást, meg a politikusok fizetését és juttatásait. Hogy magunkba kell szállnunk, mert nem az ország népével törődünk, hanem a saját köreinkben ellenségeskedünk. Mi ez, magyar fátum? Mi az a fátum, ez kizárt, hogy az én szókincsemből származna. Ez nem lárifári, meg elkúrtuk. Még csak hasonlítani se hasonlít hozzá! El sem hiszem! Valaki biztosan halicunogént tett a teámba! Még mindig nem tisztult ki a fejem. Beszéltem adócsökkentésről, ÁFA-növelésről, sőt még arról is, hogy fogalmam sincs hol a válság vége. Biztosan valami van velem és ezt megérezte az Ellenzék is. Bent maradtak végig a beszédem alatt! Kétségbe vagyok esve! Kinen bízhatok ezek után? Barátaim, segítsetek! És mi jöhet ezután? Mi lesz ha súlyosbodik az állapotom? A végén már a reformot is reformálni akarom? Vagy minden kimondott szavam igaz lesz és Kurva-ország érdekeit helyezem előtérbe a többi környező országéval szemben? Ez nem történhet meg! Biztosan van valami gyógymód!

Barátaim, rohanok vissza az ülésterembe, vigyázzatok magatokra, és segítsetek rajtam mielött túl késő lenne!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/display/73359

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.