Igazából, a mai írásnak az is lehetne a címe, hogy "Ma sem volt kedvem írni". A blogon egy nem kicsit unalmas írást olvashattak a Barátaim, ami párhuzamot próbál vonni a mai Magyarország és a 30-as évek Németországa között. Így azonban ügyesen kerülni tudom, hogy értékeljem Március 15.-ét és az ünnep alatt történt eseményeket. Nektek Barátaim itt és most megteszem.

Bevallom untam az egészet, mivel inkább egyik családtagom születésnapját ünnepeltem volna, mint ezt a számomra semmitmondó ünnepet. De sajnos még nekem is vannak kötelezettségeim. Mondjuk ennél nagyob zűrzavarra számítottam és azt reméltem a délutáni programok nagy része zavargásokba fullad. Akkor már 5-kor otthon ünnepelhettem volna, de elszámítottam magam. Pedig mindent megtettem, hogy kiprovokáljak valami lázadásfélét.

Budaházyt már a nap elején minden ok nélkül bevitték. Ez a Tibi ötlete volt, és mivel azt reméltem, hogy így hamarább túl leszek az ünnepen ezért belementem. Nagyon nehéz volt indokot találni az őrizetbe vételre, de végül egy szemfüles parkőr észrevette, hogy megszegte a "Fűre lépni tilos!" tábla utasítását és ez már több mint elegendő indok volt arra, hogy 30 rendőr kiséretében elvezessék. Egészen estig kellett várni, hogy a másik díszpintyet, a Toroczkait is bevarhassák. Őt a Bazilika környékén sikerült elkapni. Cigarettacsikket dobot az úttestre, így lázadó magatartásáért hamar egy cellában találta magát a másik uszítóval.

Szintén Tibi ötlete volt, hogy ne csak a fegyvernek látszó illetve ütésre alkalmas tárgyakat tekintsük közrend megbontására alkalmas eszköznek, hanem mindent, amit dobni lehet. E nagyszerű ötlet miatt sikerült elérni, hogy a rendezvényeken semmilyen dobálás ne legyen, ugyanis a gyerek tízóraiától kezdve a cumisüvegben található  - amúgy bizonytalan eredetű és összetételű folyadékok - anyatej is a szemetesben végezze. Ezzel egyébként sikerült elérni, hogy az első olyan ország legyünk a világon aki a gránátalmát mint fegyver tartja számon. Fő az óvatosság!

Aki elég korán kelt, az a Lánchíd és környékén nem csak huszárfelvonuláson, de a titkosszolgálat bemutatójában is gyönyörködhetet. Ezek az emberek az álcázás mesterei és kiválóan képesek elvegyülni a tömegben. Ettől függetlenül sajnos pár embernek szemet szúrtak, ahogy hosszú fekete ballonkabátban, öltönyben, nyakkendővel, fülükben egy heeadsettel mászkáltak az érdeklődök között. Minden 10 méterre jutott belőlük egy példány. Nem értem, hogyan vették észre őket, pedig Tibinek - ennek a zseninek - még az is eszébe jutott, hogy kötelezően kokárdát tűzessen velük a kabátjukra.

Persze nem ez volt az egyetlen intézkedés az ünnepre. Betiltásra kerül az ordibálás, valamit a csúnya szavak használata is. Több hazafi ember is letartóztatásra került, akik szitokszavakat használtak az ünnepségeken. Sajnos itt Tibi emberei elkövettek egy bakit. A Parlament környékén egy idős úr a kutyáját sétáltatta és mivel a kutya nem hallgatott rá, ezért ráförmedt. "Te büdös dög! Mit csinálsz?! Takarodj onnan!". A kommandósok a földre teperték, megrugdosták majd paprikasprayvel szembe fújva elvezették. Rosszkor volt, rossz helyen. Bakfitty.

Az ünnep többi része lényegében nagyobb atrócitás nélkül lezajlott. Az Andrássy úton egy idős hölgy esett neki pár fiatalnak, akik szindi mertek. A fiatalok, bár nem támadtak vissza, de elvezetésre kerültek. Özvegy Papricsákné, mint megtudtam e hős néni nevét, a régi rendszernek is hű szolgája volt. AZ ÁVH-nál a konyhán dolgozott, ahol sikerült ellesnie jópár fogást. Szerencse, hogy ezeket nem alkalmazta a lázongó kamaszokon, mert akkor most sokkal több iratot kellene meghamisítani, hogy ne induljon ellene eljárás.

A reptéren használt beléptetőrendszer is megtette a hatását. Üzemeltetése a Ti Mi biztonságunkat szolgálta és tökéletes szűrést tett lehetővé. Így még véletlenül sem fordult elő, hogy a kordonon belül a velünk ellentétes nézeteket képviselők kifejthessék állásponjukat. Ez nem az ő ünnepük, igazából joguk se volna részt venni rajta. Persze ennek költsége közvetlen őket is terheli, de a Mi biztonságunk államérdek. Punktum.

Utolsó momentum az esti felszólalásom. Itt már nagyon elegem volt, így csak egy 5 perces rövid szövegre futotta. Elővettem egy kártyát a zsebemből. "Rasszizmus nyilvántartani a bőrszínt" állt a kártyán, így erről beszéltem. Hogy ez hogyan illik az ünnephez arról fogalmam sincs, ilyen erővel akár Totó tavaszi vedléséről is tarthattam volna kiselőadást. Lényegtelen. Én elmondtam, ők meg birkaként tapsoltak. Minden a megbeszéltek szerint. Majd lehet, hogy a külföldi televiziók kedvéért újraszinkronizáljuk és valami értelmesre cseréljük ezt a semmitmondó szöveget. Ámbár, mivel elöttük már teljesen beégtem ,így tulajdonképpen ez a szöveg is tökéletes. A semmibe nem lehet belekötni. Kicsit azért félek, hogy egyszer valaki rájön, hogy az USA és Anglia is vezet erről külön nyilvántartást. Addig viszont bátran használhatom ezt a kártyát.

Mára ennyi elég, dolgozzatok Barátaim!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/weimar_es_magyarorszag

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.