Nem lustaságból, de a mai bejegyzést majdnem egy az egybe idemásolom. Láthatóan totálisan meghülyültem zavarban vagyok és azt képzelem, hogy éppen az Oscar-díj átadáson kaptam meg az Életmű-díjat. Persze van ebben némi párhuzam, ugyanis sokszor adtunk nektek elő olyan előre megtervezett alakításokat, amik akár egy filmbe is beillenének.

Tehát hunyjátok be a szemeteket Barátaim (bár akkor nem tudom hogyan olvastok) és képzeljétek el, hogy ott állok a dobogón, elöttem a mikrofon és a hatalmas tömeg, a kamerák és a piros szőnyeg. Mögöttem a díszlet és a hatalmas kivetítő, ami leghíresebb alakításaimból mutat be részleteket, sportminiszterségemtől bukásomig. Megköszörülöm a torkomat, felveszem kérdőjel alakú testtartásom, rátámaszkodom a pulpitusra és belekezdek a monológba.

"A politikusok mögött ritkán látszanak azok, akik segítik őket. Most tőlük szeretnék elbúcsúzni. Azoktól a titkárnőktől, akik ha kellett, hajnaltól éjszakáig dolgoztak, egyetlen telefonhívásra jöttek, ha szükség volt rájuk, akár éjszaka is, vagy hétvégi program felforgatásával - jöttek és segítettek. Azoktól a kutatóktól, elemzőktől, tanácsadóktól, akik soha nincsenek rivaldafényben, de ahhoz, hogy dönteni tudjunk, kell a munkájuk - közöttük jó néhány rendkívül képzett, világot járt, több egyetemet végzett, több nyelven beszélő fiatal, vagy már valamivel idősebb kolléga.

Sokat köszönhetek azoknak, akik testőrként vigyáztak ránk. Nehéz volt ezt megszokni, időnként próbáltunk kitörni a szigorú felügyelet alól, legtöbbször nem sok sikerrel. Nem volt könnyű rám vigyázni a 20-30 km-es hegyi futásokkal, a lovaglással, vagy akár a borulási határon kísérletező vitorlázással. Ha konditeremben voltam, ott voltak mellettem, ha moziba mentem, pár sorral hátrébb ők is ott ültek, legtöbb esetben láthatatlanul. Kiválóan végezték a dolgukat, hálás vagyok nekik!

Sokan dolgoznak az MSZP Országos Központjában. Több tucatnyi ember. Természetesen nemcsak a pártelnököt, hanem vezető kollégák széles körét segítik, gyakran a munka legnehezebb, ráadásul nem látványos részét végezték el - a rendezvényektől a pártélet egészének szervezéséig. Hatalmas nyomás nehezedett rájuk is az elmúlt években, de jól bírták. Köszönöm nekik!

Köszönöm a hivatalsegédeknek a finom kávékat és teákat, a mindennapi gondoskodást. Köszönöm minden munkatársamnak, azoknak is, akiket most nem sorolok fel. Éveken át segítették a munkánkat, segítették a kormányzást, köszönöm nekik. Nagyon sokat kaptam tőlük: odafigyelést, segítséget, gyakran szeretetet is.

Nyilván sokféleképpen alakított a kormányzás, a miniszterelnökség, de kollegáimmal, kiváltképp azokkal, akikhez a mindennapi élet ezer szála fűzött, mindig megpróbáltam nagyon egyszerű, partneri viszonyt fenntartani, kerülve a hatalmi allűrök látszatát is - örülök, ha sikerült, sajnálom, ha valahol hibáztam ebben. Ma elköszöntem a miniszterelnöki kabinet munkatársaitól. Legközelebbi munkatársaimnak, nemcsak a minisztereknek, hanem nekik, a háttérben dolgozóknak is, aprócska ajándékot adtam és kaptam én is tőlük apró figyelmességeket: kitől egy Márai könyvet, mástól egy tollat, vagy éppen egy pár könnycseppet és ölelést. Azt kívánom nekik, legyenek sikeresek, szolgálják a következő kormányokat, szolgálják Magyarországot! Örülök, hogy velük dolgozhattam..."

A "húzzunk bele", tegyük a dolgunkat", az ünnepre való tekintettel elmarad!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/munkatarsaimrol

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.