Mai bejegyzésemben a forint euro árfolyamot elemzem. Meg azt, hogy az Ellenzék mindenben csak a rosszat látja, a jót meg nem veszi észre. Mert ugye hiába volt pár napja 300 forint 1 euro, mára szépen visszacsökkent 290 köré. Azt gondolom, hogy ez elsősorban az Én érdemem. Ezért ugye egyetértetek abban, ha a teljes költségvetést a saját svájci bankszámlámra utalom. A TB járulékokat pedig kisorsoljuk. Ez így igazságos. Tisztára mint abban a tv-reklámban. Szóval ebben látom, hogy megfelelő politikát folytatok. Hiába olvasom minden nap a Financial Timest, nem leszek tőle okosabb. Pedig ha picit is foglalkoznék a hazai szakértők nyilatkozataival tudnám, hogy abszolút semmi érdemem nincs a csökkenésben, mert ez egy darabig így fog mozogni pluszminusz 10%-okat. Ehelyett szinte úgy érzem, hogy a reggeli hangulatom, illetve az, hogy melyik lábbal érintem a földet az ágyból kikelve határozza meg a forint aznapi árfolyamát. Minden rajtam múlik! Nagy felelősség ez Barátaim!

Érdekes, mindig is úgy tekintettem az ország vezetésének feladatára, mintha egy nagy céget vezetnék. Most viszont nem tudok és nem is akarok példát venni a multik által alkalmazott megszorításokról. Mivel a cégek most elsősorban létszámleépítésben gondolkodnak, ezért ezt az eljárás nem tudom követni. Pedig szeretném, higyjétek el. Kirúgni mindenkit Kurva-ország ZRt.-ből, aki nem velem hasonló elveket vall. Azért valamit csak sikerűlt elérnem, ugyanis egyre több fiatal vállal munkát más országokban, és ez olyan mintha kilépett volna a Cégből. A másik megoldás a kiadások minimalizálása lenne. A cégek, most befagyasztják az összes újítást, leállítják a futó projecteket. Mit teszek Én?  Bútort vásárolok 7.25 milliárdból. Megtehetem, hiszen szavahihetőségem 0 körül van. Kelvin-fokban. PR cikkeket rendelek meg újságoktól, amikben engem és politikámat fényezik. Erre az elmúlt időszakban 20 milliót költöttem. És ne gondoljátok Barátaim, hogy a közelgő EU választásoknál nem fogok kemény milliárdokat költeni kampányra, mindezt a Ti pénzetekből. Harmadik megoldás, pedig a kedvezmények megvonása. Itt lehetne nagyot alkotni, megvonni azokat a nem megérdemelt kedvezményeket, amit leginkább a kisebbség vesz igénybe. Ehelyett én olyan alanyi támogatások átalakítását tervezem, ami a jelenleg aktívan dolgozó, átlagos fizetésű családokat érinti leginkább. Jól hangzik, igaz? Ráadásul  az ebből remélt megtakarítás elenyésző hányada annak, amit más, nem alanyi jogon járó támogatások megreformálásával tudnék megtakarítani. De ehhez sajnos az cigányok  Érinthetetlenek köreibe avatkoznék bele. Lássátok be Barátaim, ezt nem tehetem, hiszen ők sosem dolgoztak, adót sem fizettek, és általában a társadalmon élősködnek különféle módokon. Nem mondom, hogy mindegyik ezt teszi, de a többségük igen. Jaj mit mondtam most! Szerintem engem is kommunikációs tréningre fog küldeni a Tibi, mint Albertet, pedig mindketten csak a tényeket mondjuk. Ez Kurva-országban nem divat!

Hogy kicsit személyesebbé tegyem a pénteki írásomat, meséltem arról, hogy mi lesz az ebéd hétvégén. Gulyáslevest rendeltek a gyerekek. Igaz, ez egy tipikus magyar étel, biztosan az iskolába hallottak róla. Sajnos így nem lesz rántott leves, pedig én azt kiskorom óta imádom. Mellé pedig fasírtot, krumplipürét, pogácsát és madártejet kértek. Szeretik a főztömet. Pedig még nekik is füllentek. Pogácsát a sarki péktől szoktam hozni, aztán a sütőben rámelegítek és már úgy veszem ki onnan mintha én csináltam volna. Madártej helyett pedig simán hideg kakaót kapnak. - Nálunk a Rózsadombon ilyet tejelnek a madarak - szoktam mondani nekik. Szóval úgy gondolom, ha mesélek kicsit az otthoni dolgokról, akkor sokkal emberközelibbnek tűnök, talán talpnyalóimtól Barátaimtól is kapok pár kedves "Jó hétvégét Miniszter úr" bejegyzést a blogon.

Most jutott eszembe, hogy főzőtudományomat megcsillanthatnám a TV2 Hal a tortán műsorába. Manapság már úgyis minden jött-ment celebet meghívnak a műsorba. Ha a fogatlanoroszlán-műmacsó-fullparaszt színművész Zana Józsefet és a kilencpasitleszopó-lufiszájú mosolygós Mariát beengedték, akkor biztosan kapva kapnak az alkalmon és valószínüleg csak pár milliót kellene fizetnem ezért a PR-fogásért. Nagyon jó lenne egy ilyen jellegű műsor. Meghívhatnák rajtam kívül Vityát, Fodor Gabit, Ibikét és természetesen a Tibit. Sajnos Viktorka, már a lakásba lépve egyesre pontozná mindenki főztjét, lerakná az ajtóba az ajándékba hozott narancsot, majd elhagyná a házat. Gabika biztosan jól főzne, az úgyis olyan lányos dolog, és a kötényben végre igazi nőnek érezhetné magát. Ibolya, mint mindig, itt is utolsó helyen végezne, sótlan és ízetlen ételeit még saját választói családja sem enné meg. A versenyt - bármit főzne is - Tibi nyerné, mert természetesen főzésben is ő a legjobb. Aki ezzel nem ért egyet, az rasszista és hamarosan egy szűk kis szobába találja magát, valahol az Andrássy út 60-ban. Így megy ez egy jogállamban.

Na, gyerünk Barátaim, főzzünk ki valami aljasságot!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/megallapodasra_van_szukseg

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.