Mostanra, hogy az EU határozottan beintett nekem és a környező országok is bemérgesedtek rám, eljött az ideje annak, hogy felmelegítsem orosz kapcsolataimat. Tudjátok, Putyinnal eddig kiváló kapcsolatot ápoltam, még ebédre is meghívtam magunkhoz, amikor legutóbb Kurva-országba látogatott. Akkor nagyon jóban voltunk, és kellően keveset beszélgettem azóta vele arról, hogy megutáljon. De most belehúztam!

A blogomon sikeresnek értékelem a találkozót, pedig az orosz szaksajtó szerint inkább szánalmas és megalázó volt. Az elmúlt hetekben folyton azt hangoztatom mennyire fontos a jó kommunikáció és hogy érdemes az ellenkező véleményeket ütköztetni. Sajnos néha nem vagyok tisztában az erőviszonyokkal és a kelleténél hamarabb leszek ingerült. Ez a KISZ-ben jól jött, az üttörőtáborban is hasznomra vált, mivel agresszív kismalacként önkéntes örsvezetőként mindig először vehettem az uzsonnára felkínált lekváros kenyérből. A politika azonban más világ és itt egy-egy rossz mondtad könnyen okozhat problémát két ország kapcsolatában. Semmi sem veszélyesebb mint egy rosszkor elhangzott lárifári.

Az is lehet, hogy a "bakfitty"-eket és az "irgum-burgumo"-okat a hivatalos tolmácsok rosszul fordítják le és emiatt lesznek ezek a félreértések. Csak reménykedni tudok, hogy egy rosszkor elhangzott szófordulatom nem robbantja ki a harmadik világháborút. Most igy belegondolva, ez valóban emlékezetessé tenné a nevemet és a történelemkönyvek bizonyára megemlékeznének rólam pár mondatban. Sajnos ez még csak hiú ábránd, mert jelenlegi helyzetünkben maximum 5 perces villámháború jöhet szóba, mivel szövetségesek hijján ennél tovább nem tudnánk megvédeni Kurva-ország határait az Ellenzéktől, akarom mondani az ellenségtől.

Szóval a találkozó  - a tölem mostanában megszokott módon - vidámnak és eredményesnek kevéssé nevezhető hangnemben zajlott. Rövid, de velős szócsatákat vívtam Putyinnal, amiből rendre ő került ki győztesen. Egyszer még zavarba is hozott, amikor a gázválság miatt Ukrajnának és Oroszorságnak írott tavaly év végi levelem szóba került. Eddig még nem sikerült levetkeznem az a rossz szokásomat, hogy ha zavarban vagyok, akkor grimaszokat vágok és pösziteni-sejpiteni kezdek (majd figyeljétek meg egyszer). Annó jópár pókerpartit vesztettem el ezek miatt az áruló jelek miatt. Sajnos Szerencsére Kurva-országot ilyen könnyen nem lehet eljátszani így nekem maximum az a lehetőségem maradt, hogy lejárassam a világ politikai nagyhatalmai elött. Mázli, hogy írásban nem látszik ez a zavarodottság és a papír/blog sokmindent elbír.

Összefoglalva a találkozó eredményeit:

• Lehet Déli-Áramlat, de hogy ez a 10 milliárd euró miből lesz megfinanszírozva arról halvány elképzelésem sincs. Hitel nincs, az EU-nak pedig annyira nem fontos a dolog, hogy komoly pénzeket öljön a projectbe.
• Putyinnak, amikor nem figyelt, fityiszt mutattam, de sajnos a tolmácsom résen volt és ezt is félrefordította. Remélem nem jelent semmi csúnyát oroszul, ha valaki a hüvelykujját popójába dugja.
   
• Elköltöttem erre az utazásra is pár milliót és vettem Klárának egy szép selyemsálat meg Totónak egy Pravdát. A gyerekeket sem hagytam ki a sorból, mindegyik kapott egy matrjoska-babát aminek tetején Putyin, altájékán pedig az én fejem látható kinyújtott nyelvvel. Számlát nem kértem róla, majd betudom a költségtérítési keretbe hiszen úgyis bemondásra megy az elszámolás. Nyár óta ezen sem sikerült változtatni. Nem mintha akartam volna.

Barátaim, tegyük a dolgunkat!

Forrás:http://kapcsolat.hu/blog/a_magyar-orosz_kapcsolatokrol

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.