Kedves Barátaim, úgy látszik ez a meglepetések ideje, valami lehet a levegőben. Az éjszaka folyamán az alábbi levél landolt a postaládámban. Számomra teljesen meghökkentő volt, így gondoltam megosztom veletek, hogy tanulságul szolgáljon.

Tisztelt Nuunius!

Bizonyára meglepi, hogy pont Tőlem kap levelet. Bevallom az utóbbi időben rendszeres olvasója lettem az Ön által indított weboldalnak. Bár tartalmával általában nem tudtam azonosulni, mégis jókat mosolyogtam a kifigurázásokon, amiknek jómagam és az általam vezetett kormány volt a fő céltáblája. Az utóbbi idők eseményei azonban görbe tükröt tartottak felém és ráébredtem, hogy káros az országnak (ahogy maga hívná Kurva-ország), káros a magyaroknak, ha én vagyok a miniszterelnök. Bármennyire is meglepő, én valóban az ország javát kívántam szolgálni  és azt hittem helyes út amin járok. Tévedtem. Mondhatni elkúrtam, nem kicsit, nagyon!

Azt azonban szeretném tudatni Önnel, hogy ez a blog is szerepet játszott döntésem meghozatalában. A mai politikai helyzet és a világválság megköveteli tőlem azt, hogy átadjam a helyem valaki olyan számára, akit mind a magyar politikai elit, mind pedig az Európai Bizottság és a külföld egyaránt elfogad, hogy ne a személyem legyen gátja a reformoknak.

Van egy idevágó idézet, ami az Ön által és általam is ismert Márai Sándor Füveskönyvéből származik.
"De hiába mondjuk: „Nem érint a világ gáncsa, sem elismerése! Minden mulandó!” –ha lelkünk mélyén nem érezzük, hogy megtettük kötelességünket a világ felé is. Ezt az önvádat gyakran éreztem. Nem olyan nehéz lemondani arról, amit a világ hiú elismerésben, szórakozási lehetőségekben, társadalmi vagy anyagi kielégülésben nyújt, s visszavonulni az emberektől, csak feladatainknak s annak a kisebb körnek élni,melynek emberi szolgálatát elvállaltuk. Nem könnyű ezt sem megtenni, de nem is lehetetlen; rosszallással fogadják elvonulásunkat, mert a világi dolgok megvetését és bírálatát látják az ilyen magatartásban; különcnek neveznek, de ugyanakkor bizonyos tisztelet is övezi a mord remetét, s ez a tisztelet és elismerés kielégíti hiúságunkat."

E szép és mindig igaz sorokkal zárom levelemet.
Maradok tisztelettel
Gy.F.

Mivel a levél feladójáról illetve annak valóságtartalmáról nem sikerült teljes mértékben meggyőződnöm ezért kérem, hogy a fenti levelet fenntartásokkal kezeljétek. Meg persze azért is, mert a levél írója annyit füllentett már nekünk, hogy még őszintének tűnő kifakadásainak sem szabad felülni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.