Mostani bejegyzésemben a demkoráciát magasztalom. Szinte áradozom róla, micsoda találmány, mekkora lehetőség. Mondandómnak se füle, se farka, bár az utolsó sorokban, szinte megbújtatva, de összefoglalom politikai pályámat és bukásomat. "Az hibázik, aki önhitté válik a győzelemben, vagy önfeladóvá és lemondóvá a vereségben." Hát igen, én hibáztam. Nem kicsit. Nagyon! Persze ezt csak Ti, igaz Barátaim olvassátok majd ilyen szemmel, a többiek maximum azt hámozzák ki belőle, hogy szokásomhoz híven egy hangzatos, - amolyan "Kurvaország, Húzzunk bele!"  - lárifáriság került a bejegyzés végére. Pedig nem. Ez az igazi mondanivaló!

Amúgy az, hogy pont én beszélek a demokráciáról kicsit ambivalens. Huh, nem is tudtam, hogy ismerem ezt a szót, és mégis. Pedig használhattam volna aktív szókincsem részét képező himi-humi kifejezést is. Mennyivel szebb lett volna. Olyan mintha egy vak, csökkent látású, nemlátó dicsérné a napfelkeltét, mintha egy süket, siket, halláskárosult zengene ódákat Beethoven 6. szinfóniájáról, vagy mintha egy ork, roma, cigány, kisebbségi papolna a munka nemességéről, vagy a magántulajdon tiszteletben tartásáról.

Gondoltam bővíten az ismereteimet és elolvasok egy Financial Timest meglesem mi is az a demokrácia, mivel lényegében hírből se ismerem. Csak annyit tudok, amennyit még annó a Pártgyüléseken mondtak róla, de akkor még KISZ titkár voltam és nem bukott miniszterelnök. Szóval megnéztem és furamód az általam gondoltakkal meglehetősen ellentétes fogalmazásokat találtam.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Demokrácia

http://hu.wikipedia.org/wiki/Képviseleti_demokrácia

Felháborító, hogy egyesek mire nem vetemednek! Igy már nem is tetszik annyira. Mert ezek alapján a saját magam ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány is súrolta a demokrácia határát. Na, majd én megmondom mi a demokrácia! Az amit én mondok és punktum! Akinek pedig más véleménye van, az mehet Szibériába. Amúgy jómagam naponta mutatok fityiszt a demokráciának, ugyanis a másik blogomon olyan mérvű a moderálás, hogy az már sérti a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos jogát. Sebaj, azt is leszarom lárifári!

A demokrácia téma azért lett aktuális, mivel a cseh államfő még mindig nem írta alá a liszaboni szerződést. Sajnos eddig csak Ficó seggét volt szerencsém fényesre nyalni, de most itt a kiváló alkalom, hogy belemerítkezzek Vacláv Klaus enyhén csokis ülepébe is. Persze, nem csak jókedvemben teszem ezt, hanem azért is, mivel teljesen meg tudom érteni a cseh köztársasági elnököt, sőt céljaink mondhatni ez egyszer közösek.

Vacláv és jómagam attól tartunk, hogy a szerződés részét képező Alapvető Emberi Jogok charta nyomán jogilag felülvizsgálhatják az 1945-ben hozott Benes-dekrétumokat. Edvard Benes akkori államfő rendelkezéseinek néhány pontja sokak szerint nemzetközi jogilag kifogásolható.

Ha nem tudnátok miről van szó, röviden leírom.

A II. világháború után született 143 dekrétumból 13 közvetlenül kimondja a magyarok és a németek kollektív bűnösségét. A cseh elnök rendeletei elsősorban a Nyugat-Csehszlovákiában élő szudétanémeteket sújtotta, de ugyanezen elvek szerint büntette a felvidéki magyarokat is. A 33-as dekrétum automatikusan megfosztotta a magyarokat állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból elbocsátást is maga után vonta. Júniusban kötelezővé tette a magyar nemzetiségű magánalkalmazottak állásának felfüggesztését is. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. 1945-ben a népbíróságok körülbelül 75 ezer embert ítéltek el háborús bűnösként, és utasították ki őket Csehszlovákiából. Mindeközben munkaerő-toborzás címén szlovákiai magyarok tízezreit hurcolták el fűtetlen marhavagonokban Csehországba, ahol kényszermunkára ítélték őket. Történészek szerint ez nyílt politikai nyomás volt arra, hogy Magyarország aláírja a lakosságcsere-egyezményt.
Ez 1946-ban meg is történt. Ennek értelmében Csehszlovákia annyi felvidéki magyart telepíthetett át az anyaországba, ahányan Magyarországról szlovák és cseh területre szerettek volna menni. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni. A Magyarországon üresen hagyott 4400 lakóházzal szemben, a felvidéki magyarok 15 000 otthont hagytak maguk után. Nyugat-Csehszlovákiában, a Szudéta-vidékről a Wilde Vertreibung, azaz a Vad kiűzés során 750 ezer főt, a következő két évben pedig több mint kétmillió németet telepítettek vissza Németországba. Őket is zsúfolt marhavagonokban. A nők és gyermekek nagy része nem élte túl az utazást, emellett pedig a kitelepítést tömeggyilkosságok kísérték. Ezért a történészek többsége népirtásnak nevezi a történteket.

Persze Barátaim, most azt hiszitek, hogy örülöm kellene ennek a chartának, de csak azért mert azt gondoljátok nekem Kurvaország érdekeit kell szem elött tartanom. Mekkorát tévedtek! Gondoljatok bele, ha a Benes féle dokumentumok újra középpontba kerülnek, akkor a végén még kiderül, hogy ez is egy holokauszt volt. Egy MAGYAR HOLOKAUSZT. És ez valljuk be, ez az SZDSZnek sokaknak nem tetszene. Főleg, hogy ezek a magyarok nem "Új Hazát" vagy "Míg több segílyt!" követelnének, hanem csak kérnék ennek a ténynek az elismerését, sőt talán Trianon felülvizsgálatát is. Hát mit képzelnek ezek magukról?! Mi?!?! Végén még felébredne a nemzeti öntudatuk! Ezt pedig barátaim Ti se akarhatjátok! Mi lesz akkor velem és a többi kommunistával baloldali politikussal?

Hát csináljuk meg őket és ne engedjük, hogy Kurvaország öntudatra ébredjen. 50 év komoly munkája veszne akkor kárba!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/a_demokraciaban_nincs_vegleges_allapot

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.