Írtam tegnap, hogy ma utazással töltöm az időmet. Ezért valószínüleg kis Barátaimnak egyáltalán nem fogok írni. Sajnos az utazás nem sikerült túl jól. Obama dicsőségben sütkérezik beavatási ünnepségén, miközben Én, a repülőgépen ülök és még a Financial Timest is otthon hagytam a nagy kapkodásban. Unalmamban kitaláltam - mintegy magam szórakoztatására - hogy végiggondolom mennyi jót cselekedtem az elmúlt években, ami Kurva-ország gyarapodását, a emberek jólétét és elégedettségét szolgálta. Mire a végére értem a gép már majdnem a levegőbe emelkedett. Így magamban maradtam gondolataimmal. Persze akartam írni a blogot is, de itt nincsen internet. Sebaj, legalább vidáman füllenthetek majd a dátum tekintetében, és senki se találhat benne kivetni valót. Ez felvidított. Aztán viharba kerültünk, csak úgy dobálta a szél a gépet. Megijedtem és lepergett elöttem az egész életem. Úgy a főiskolai KISZ-titkári éveknél tartottam, amikor az unalomtól elnyomott az álom....

Katarról és Omanról, illetve az ott tett látogatásom eredményeiről majd holnap írok.

Addig is, tegyük a dolgunkat Barátaim

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.