El se tudjátok képzelni mennyire megrémültem, még most is a történtek hatása alatt vagyok, a nadrágomat se tudtam átcserélni, most is teljesen csokis. Persze nem azért mert valami hátsó probléma történt, hanem attól mert a kezemben lévő kakaó ráömlött. Alig bírom leütni a billentyűket, miközben titeket Barátaim elsőkézből informállak az eseményekről.

Éppen az Árpád fejedelem úton száguldoztunk, természetesen megkülönböztetett jelzéssel, amikor egy terrorista(?) kézifékes kanyarral elénk vágódott, hogy önön testével tartóztassa fel a konvojt. Mondanom se kell, hogy a jobb oldalról vágott be elénk és mint ilyen, ezt a jobboldal támadásának veszem.

Csak a lélekjelenlétemnek  - és persze a futásnak, meg a kondinak - köszönhetően, villám reflexeimet felhasználva a sofőröm mellé ugrottam és félre rántottam a kormányt. (Itt az autó és nem Kurva-ország kormányára kell gondolni) Még szerencse, hogy az utóbbi időben egy lépést sem teszek a szupermenes ruhám nélkül - tudjátok amiben Bernikét is megmentettem a múltkor. Az autóm végül egy parkoló járműnek ütközött. Ezután megkezdtem az őrezred tagjainak mentését, valamint megfékeztem a feltörni készülő lángokat. Utolsó pillanatban még sikerült visszaugranom a kocsiba, nehogy véletlenül felfedezzék inkognitómat. A ruhámba épített chip, amit még Tibi adott, egyből bejelzett és a rend éber őrei 2 perc alatt a helyszínen voltak, mindenkit lepaprikasprayztek majd bilincsbe verve elvittek. Olyan gyorsan történt minden, hogy igazából fel se fogtam mekkora veszébe vagyok. Csak tettem a dolgomat, ahogy mindig. És most is kárt okoztam.

Először azt hittem, hogy egy terrorista volt a támadó, aki öngyilkos merénylőként így próbált véget vetni a önkényuralmamnak - valljuk be bőven rászolgáltam erre. Aztán hamar kiderül, hogy csak egy barátom volt, aki egyszerűen nem tudta megemészteni, hogy ilyen könnyen lemondtam a hatalomról és így próbált nekem megálljt parancsolni. Vélhetően fejében összekavarodtak a mondatok és így elegyítette magában a "Húzzunk belét!"  a "Fájni foggal". Ő belehúzott és fájt is neki szerintem. Nem kicsit, nagyon!

A legjobban mégis az bánt, hogy mi lesz most az A8-al, pedig ezt meg akartam tartani, hogy lemondásom után legyen egy jelképes emlékem a miniszterelnökségről. Szerintem még amíg a posztomon vagyok be fogok szerezni egy új járgányt. Válság ide, megszorítás oda, nekem ez jár!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.