Túl vagyok a tegnapon. Beadtam az Indítványt, amit Párttagok az előre megbeszélt forgatókönyv szerint el is fogadtak. A minisztereket már előre kiválasztottam, Gordonkának csak rá kellett bólintani. A legnehezebb Tibi megmentése volt, ugyanis egy szakértőinek mondott kormányban egy univerzális politikusnak nehéz szakértői posztot találni. Már majdnem úgy volt, hogy életre kell lehelnünk a Belügyminisztérium intézményét Tibi maradása érdekében, de végül sikerült meggyőznöm Gordont, hogy Tibor napra tekintettel hadd maradjon a Tibi a már jól megszokott helyén. Cserébe Tibi is szemet húnyt Gordon libaügyeinek, amikkel milliárdokkal károsította meg Kurva-ország gazdáit és magát Kurva-országot, hogy a maga kis Wallis birodalmát felépíthesse. Szerintem ennyi áldozatot megért a dolog. Azt még le kell szögeznem, hogy Gordon még minden libaügye mellett is a legkíválóbb akit találni lehetett a posztra, nála fedhetetlenebb politikus nincs is a Pártban. Ez persze minket is minősít. Na de tegye fel a kezét az Barátaim, aki nem lopott már pár milliót életében. Na lássam a kezeket. Senki? Ez meglepő!

Nehéz szívvel adom ki a hatalmat a kezemből. Az elmúlt időszakban többször is próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy erős vagyok, nem a hatalom, hanem Kurva-ország jövője fontos a számomra, de amikor megszavazták az Indítványt, nem bírtam a könnyeimmel és kirohantam a teremből. Egyenesen a parlamenti toalettig futottam, ahol feltépve az ajtót zokogásba törtem ki. Hiába én is ember élőlény vagyok, és amit most végigcsináltam még egy embernek is sok lett volna, hát még a magamfajtának. Tehát kisírtam magam. A hangos zokogásra Hiller és a Tibi figyelt fel, ők jöttek be vígasztalni. Pityu mondott pár bíztató szót, amiből sajnos semmit nem értettem, de jólesett, hogy így megossza velem gondolatait. Mivel szememen látszott, hogy sírtam, ezért a Tibi amikor nem figyeltem előkapott egy paprikasprayt és szembefújt vele, mondván, - "Mond azt, hogy a tüntetők közé vegyültél és véletlenül téged is lefújtak." Ő már csak ilyen, elöbb cselekszik, mint gondolkodik. Ezért is szeretjük. Így aztán kivörösödött szemmel visszamentem az ülésterembe, gyorsan kezetfogtam az épp kinevezett új miniszterelnökkel és leültem hátra a képviselők közé.

Lezárult egy korszak. Vége a Gyurcsány-kornak. Célomat elértem, egy élhetetlen, csőd szélén álló országot hagytam utódomra, aki mint tudjuk és láttuk kiválóan ért a nehéz helyzetű cégek felszámolásához. A jövő történelemkönyveibe úgy kerülök majd be, mint az a miniszterelnök, aki az élmezőnyből a sereghajtók közé taszította vissza Kurva-országot. Igaz a hazai történelembe, mint káros ártány kerülök majd be, de hálával fognak rólam emlékszeni a szlovák, román, horvát, szerb, stb történészek. És ez a fontos!

Tőletek libáim Barátaim nehéz szívvel búcsúzom. Ez az utolsó bejegyzésem.

Ne feledjétek! Húzzatok bele és tegyétek a dolgotokat!

Támogatókat keresek a fenti blog könyvben történő kiadásához. A könyv címe "Egy miniszterelnök végnapjai".

Nem lustaságból, de a mai bejegyzést majdnem egy az egybe idemásolom. Láthatóan totálisan meghülyültem zavarban vagyok és azt képzelem, hogy éppen az Oscar-díj átadáson kaptam meg az Életmű-díjat. Persze van ebben némi párhuzam, ugyanis sokszor adtunk nektek elő olyan előre megtervezett alakításokat, amik akár egy filmbe is beillenének.

Tehát hunyjátok be a szemeteket Barátaim (bár akkor nem tudom hogyan olvastok) és képzeljétek el, hogy ott állok a dobogón, elöttem a mikrofon és a hatalmas tömeg, a kamerák és a piros szőnyeg. Mögöttem a díszlet és a hatalmas kivetítő, ami leghíresebb alakításaimból mutat be részleteket, sportminiszterségemtől bukásomig. Megköszörülöm a torkomat, felveszem kérdőjel alakú testtartásom, rátámaszkodom a pulpitusra és belekezdek a monológba.

"A politikusok mögött ritkán látszanak azok, akik segítik őket. Most tőlük szeretnék elbúcsúzni. Azoktól a titkárnőktől, akik ha kellett, hajnaltól éjszakáig dolgoztak, egyetlen telefonhívásra jöttek, ha szükség volt rájuk, akár éjszaka is, vagy hétvégi program felforgatásával - jöttek és segítettek. Azoktól a kutatóktól, elemzőktől, tanácsadóktól, akik soha nincsenek rivaldafényben, de ahhoz, hogy dönteni tudjunk, kell a munkájuk - közöttük jó néhány rendkívül képzett, világot járt, több egyetemet végzett, több nyelven beszélő fiatal, vagy már valamivel idősebb kolléga.

Sokat köszönhetek azoknak, akik testőrként vigyáztak ránk. Nehéz volt ezt megszokni, időnként próbáltunk kitörni a szigorú felügyelet alól, legtöbbször nem sok sikerrel. Nem volt könnyű rám vigyázni a 20-30 km-es hegyi futásokkal, a lovaglással, vagy akár a borulási határon kísérletező vitorlázással. Ha konditeremben voltam, ott voltak mellettem, ha moziba mentem, pár sorral hátrébb ők is ott ültek, legtöbb esetben láthatatlanul. Kiválóan végezték a dolgukat, hálás vagyok nekik!

Sokan dolgoznak az MSZP Országos Központjában. Több tucatnyi ember. Természetesen nemcsak a pártelnököt, hanem vezető kollégák széles körét segítik, gyakran a munka legnehezebb, ráadásul nem látványos részét végezték el - a rendezvényektől a pártélet egészének szervezéséig. Hatalmas nyomás nehezedett rájuk is az elmúlt években, de jól bírták. Köszönöm nekik!

Köszönöm a hivatalsegédeknek a finom kávékat és teákat, a mindennapi gondoskodást. Köszönöm minden munkatársamnak, azoknak is, akiket most nem sorolok fel. Éveken át segítették a munkánkat, segítették a kormányzást, köszönöm nekik. Nagyon sokat kaptam tőlük: odafigyelést, segítséget, gyakran szeretetet is.

Nyilván sokféleképpen alakított a kormányzás, a miniszterelnökség, de kollegáimmal, kiváltképp azokkal, akikhez a mindennapi élet ezer szála fűzött, mindig megpróbáltam nagyon egyszerű, partneri viszonyt fenntartani, kerülve a hatalmi allűrök látszatát is - örülök, ha sikerült, sajnálom, ha valahol hibáztam ebben. Ma elköszöntem a miniszterelnöki kabinet munkatársaitól. Legközelebbi munkatársaimnak, nemcsak a minisztereknek, hanem nekik, a háttérben dolgozóknak is, aprócska ajándékot adtam és kaptam én is tőlük apró figyelmességeket: kitől egy Márai könyvet, mástól egy tollat, vagy éppen egy pár könnycseppet és ölelést. Azt kívánom nekik, legyenek sikeresek, szolgálják a következő kormányokat, szolgálják Magyarországot! Örülök, hogy velük dolgozhattam..."

A "húzzunk bele", tegyük a dolgunkat", az ünnepre való tekintettel elmarad!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/munkatarsaimrol

Szörnyű hírről kell nektek beszámolnom Barátaim. A Mi Tibinkre nem tart igényt Gordonka, ezért valószínüleg távoznia kell a kormányból, ha csak nem tudok neki addig kitalálni valami új minisztériumot. A hírről nem is ő hanem Hiller Pityesz tájékoztatott. Este csörgött a telefon és elsőre nem is értettem mit akar mondani. Ez persze nem meglepő, mert a nép művelőjének beszédét csak szoros családi köre tudja teljes egészében értelmezni. Aztán végre megértettem. Magamba zuhantam és szinte önkívületi állapotban tettem le a telefont. Kivonultam a konyhába, ahol az egész család együtt vacsorázott és bejelentettem a Hírt. Mindenki sírt. Még Toto is, akinek Tibi legutóbbi látogatásakor megígérte, hogy különleges rendőrkutya kiképzést fog kapni.

Azt hogy Pityukát, VeresJanit és Szilvásyt kiteszik, még csak megemésztettem volna, hiszen egyik se alkotott olyan maradandót, mint a Tibi. Nem kenyerem az anekdótázás, de rengeteget köszönhet Kurva-ország a Tibinek. Most pont nem jut eszembe egy se, de biztos vagyok benne, hogy valamit letett az asztalra.

Nem csak engem rázott meg a bejelentés. A rendőrség már jelezte, hogy Tibi emlékére örökbe fogadott egy sünt az állatkerből. Ez nagyon megható.

Persze vannak akiknek semmi se szent, ezért kigúnyolják, lebecsmérlik ennek a kiváló univerzálpolitikusnak a munkáját. 

Értem én a viccet, csak nem szeretem.

El se tudjátok képzelni mennyire megrémültem, még most is a történtek hatása alatt vagyok, a nadrágomat se tudtam átcserélni, most is teljesen csokis. Persze nem azért mert valami hátsó probléma történt, hanem attól mert a kezemben lévő kakaó ráömlött. Alig bírom leütni a billentyűket, miközben titeket Barátaim elsőkézből informállak az eseményekről.

Éppen az Árpád fejedelem úton száguldoztunk, természetesen megkülönböztetett jelzéssel, amikor egy terrorista(?) kézifékes kanyarral elénk vágódott, hogy önön testével tartóztassa fel a konvojt. Mondanom se kell, hogy a jobb oldalról vágott be elénk és mint ilyen, ezt a jobboldal támadásának veszem.

Csak a lélekjelenlétemnek  - és persze a futásnak, meg a kondinak - köszönhetően, villám reflexeimet felhasználva a sofőröm mellé ugrottam és félre rántottam a kormányt. (Itt az autó és nem Kurva-ország kormányára kell gondolni) Még szerencse, hogy az utóbbi időben egy lépést sem teszek a szupermenes ruhám nélkül - tudjátok amiben Bernikét is megmentettem a múltkor. Az autóm végül egy parkoló járműnek ütközött. Ezután megkezdtem az őrezred tagjainak mentését, valamint megfékeztem a feltörni készülő lángokat. Utolsó pillanatban még sikerült visszaugranom a kocsiba, nehogy véletlenül felfedezzék inkognitómat. A ruhámba épített chip, amit még Tibi adott, egyből bejelzett és a rend éber őrei 2 perc alatt a helyszínen voltak, mindenkit lepaprikasprayztek majd bilincsbe verve elvittek. Olyan gyorsan történt minden, hogy igazából fel se fogtam mekkora veszébe vagyok. Csak tettem a dolgomat, ahogy mindig. És most is kárt okoztam.

Először azt hittem, hogy egy terrorista volt a támadó, aki öngyilkos merénylőként így próbált véget vetni a önkényuralmamnak - valljuk be bőven rászolgáltam erre. Aztán hamar kiderül, hogy csak egy barátom volt, aki egyszerűen nem tudta megemészteni, hogy ilyen könnyen lemondtam a hatalomról és így próbált nekem megálljt parancsolni. Vélhetően fejében összekavarodtak a mondatok és így elegyítette magában a "Húzzunk belét!"  a "Fájni foggal". Ő belehúzott és fájt is neki szerintem. Nem kicsit, nagyon!

A legjobban mégis az bánt, hogy mi lesz most az A8-al, pedig ezt meg akartam tartani, hogy lemondásom után legyen egy jelképes emlékem a miniszterelnökségről. Szerintem még amíg a posztomon vagyok be fogok szerezni egy új járgányt. Válság ide, megszorítás oda, nekem ez jár!

"Az elmúlt két hét új pályára állította a magyar belpolitikát és a Magyar Szocialista Pártot." Ezt a pályát a matematika nyelvén exponenciálisan csökkenőnek, sportnyelven lefelé ívelőnek, statisztikailag csökkenő tendeniának és a magyar köznyelvben pedig a béka segge alattinak mondják. Azt gondolná az ember, hogy az elmúlt hetek után már csak javulás lehet, de mi belehúztunk és bebizonyítottuk, tudunk még ennél lejjebb is süllyedni. Rövid összefoglalás után, melyben azt ecsetelem milyen kiváló döntést is hoztam az ország érdekében valamit az utódaimat magasztalom, elmesélem mivel is fogom tölteni az elkövetkező időmet. Első és talán legfontosabb, hogy sokkal több időt szánok a sportra. Mindig is irigyeltem Arnold Schwarzenegger kidolgozott felsőtestét, ezért mostantól nem csak lélekben, de testben is erősödni fogok. Olyan ez, mint amikor Sebeők János két egykilós súlyóval a kezében elhatározza, hogy ő lesz Mister Universum. Nekem is hasonló terveim vannak. Ha egy testépítő filmszinészből lehet politikus, akkor ennek visszafele is működnie kell. Sőt lehet, hogy nekem is felajánlanak valami filmszerepet, mondjuk a Balekok vagy az El Quro kalandjai című filmben.

A blog második felében, családomnak mondok köszönetet a kitartásért és azért, hogy így mellettem álltak, majd elejtek egy félmondatot arról, hogy a közeli jövőben több családi utazást is tervezek. Valahogy csak el kell költeni azt a rengeteg pénzt. Ma este pedig Tamással megyünk moziba, ez szerintem olyan férfias program. Nézegettem is, hogy mi az a moziműsor amit az Ellenzék nem tud félreértelmezni. Sajnos a mostani premierfilmek között kevés a használható.

Dragonball: Evolúció valamint a Halálos iram túlzottan hajaz az elmúlt hetek eseményeire, a Gomorra pedig tartalma miatt mutat hasonlóságot a mai politikával. A Papírrepülők pedig azért esik ki a sorból, mert magyar filmet elvből nem nézek. Így jelentősen leszűkült a nézhető filmek listája. Végül a Szörnyek az Ürlények ellen film mellett döntöttem. Reményeim szerint ez valamennyire hasonlítani fog a bal- és a jobboldal kűzdelmére, így talán ötletet is meríthetek ebből a rajzfilmből.

Találkozunk a Mammut-ban 19:00 órakkor.

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/cim_tenni_a_magyar_baloldalert

Ma reggel borotválkozás közben megvágtam magamat. Nem veszem ezt rossz előjelenek, még akkor sem ha ezt a sebet a jobb kezemmel ejtettem magamon. Nem kell mindenben összefüggéseket látni. Nem hiszem, hogy az Ellenzék átvette volna az irányítást a jobb oldalam felett. Hamar tettem rá egy kis timsót meg luekoplasztot. Más baleset nem történt, le se köptek, így viszonylag simán beértem a munkába. Az irodába lépve meglepetten tapasztaltam, hogy már ülnek a helyemen. Gordonka volt az és a fiókomból éppen egy nagy papírdobozba rakosgatta annak tartalmát. Nem szóltam, elvégre én már csak formálisan vagyok miniszterelnök, de azért nagyon rosszul esett, hogy ilyen hamar elfoglalta a helyemet. Láthatóan biztosra veszi, hogy a Párt és az SZDSZ meg fogja szavazni az Indítványt. Amikor meglátott, egyáltalán nem jött zavarba, hanem odalépett és minden jóreggelt, meg egyéb formaságok nélkül azt mondta: - Ez fájni fog! Kérdőn néztem rá és már éppen kérdeztem volna, pontosan mire is gondol, amikor egy gyors mozdulattal letépte a ragtapaszt az arcomról. Nem hazudott, tényleg fájt.

Ebédnél egy asztalhoz ültünk, egymással szembe. Gulyáslevest rendeltem, mert azt nagyon szeretem, hozzá erős pista, mert kedvelem a pikáns ízeket. Gordon szembe ült velem és túrógombocot evett. Némán falatozgattunk. Egyszercsak minden előjel nélkül  belekanalazott az erős pistába és belerakta a levesembe. - Ez fájni fog! -mondta. Belekanalaztam és tényleg fájt. Ilyen emberre van szüksége az országnak, aki ennyire tudja a dolgokat, aki ennyire őszinte - gondoltam magamban. Persze a leves ehetetlen lett, annyi paprika került bele.

Kifele jövet ő ment elöl én pedig mögötte. Egyszercsak megszólal: - Ez fájni fog! - és már látom, hogy éppen rám akarja csukni a nehéz bejárati ajtót. Hátraléptem. - Ez már több a soknál! Ne velem szórakozz Gordon, hanem a magyarokkal, nekem semmi közöm hozzájuk! Nem őriztünk együtt libát! - kiáltottam rá hirtelen. Ettől megszeppent. Nem is a hangvételtől, hanem mert a liba emlékeztette az utóbbi évek Hajdú-Bét botrányára, ami kapcsán még mindig milliárdokkal tartozik Kurva-ország gazdáinak, valamint közvetve felelős 3 ember haláláért is. Ez a Mi Ti miniszterelnökötök, hát jól becsüljétek meg!

A hétvége viccesen telt. A Kongresszus, meglepő módon Ildikét választotta meg a Párt elnökének. Ildi direkt erre az alkalomra a Sas Kabaré tagjaival iratta meg beszédét. Legjobban az a hasonlat tetszett amiben engem mint hajóskapitány tüntet fel, aki amikor elfogyott a szén, magát gyújtotta fel, hogy legyen mivel tüzelni.  Hát nem kedves?

Aztán persze Gordonkát is megszavazták. Tehát a forgatókönyv szerint zajlott minden. Erről jut eszembe. Nem tudom észrevettétek-e, de a Mi B. Gordonunk majdnemnévrokona egy általam nagyon becsült politikusnak. Ki lehet az? Lehet találgatni!

Végül elénekeltük az Internacionálét, amit már 4 éve nem hallhattak előadásunkban. Megígértük és még ezt sem tartottuk be. Most azért jött újra elő a dal, mert szövege aktuálisabb, mint bármikor. Csak pár kiragadott példa, ami talán jobban érthetővé teszi számotokra Barátaim, mire is gondolok.

"...A múltat végképp eltörölni / Rabszolga-had indulj velünk!..." 

"...A közjó alkotói lettünk – / hát vesszen el, ki ellenáll! / Pusztuljon ez a rablóbanda, / a rabságból elég nekünk..."

"..A gazdagoknak kedve-kénye / erőnkből szívja ki a vért, / csaló az államok törvénye, /  mert minden bajt szegényre mért..."

Ezért szeretem ezt a dalt. Mindig aktuális. Nem is értem miért hanyagoltuk 4 éven át ez a kiváló zeneművet. Gordonkának még tanulnia kell, mert láthatóan nem tudja a szöveget. Pedig jó lesz megtanulnia, mert mostantól minden héten eldaloljuk!

Mára ennyit, most megyek és belehúzok!

Tegnap este Gordonkával együtt vacsoráztunk. Bizonyára kevesen tudjátok Barátaim, hogy Gordonka - vagy ahogy mi hívtuk a KISZ-ben Kis(z)Pöcs már az egyetemi években is nagy spanom volt.. Közös szüleményünk a sajnos csak rövid életűre sikeredett Új Nemzedék nevű ifjúsági szervezet, amelyet még a Demiszből való lemondásom után annak hamvaiból alapítottam. Akkoriban is sokat összejártunk közös focizásokra, sörözésekre és hosszú esti beszélgetésekre. Csajozni is próbáltunk, de valahogy nem voltunk népszerűek a lányok körében. Pedig órákat tudtunk mesélni a Pártgyűlésekről és  az Igaz útról. Így egymásban kerestük és találtuk meg a vígasztalódást. Persze nem kell itt olyan dolgokra gondolni, amiket pl az SZDSZ oly nagy mellénnyel támogat és ha volna lehetősége talán még kötelezővé is tenne, minden fiatalt arra buzdítva, hogy ismerje meg az azonos neműek közötti gyönyöröket is. Erről Gabika tudna igazán sokat mesélni, és szokott is amikor egy-egy házibuli alkalmával kicsit túllő a célon. De ez egy másik történet. Szóval Gordival jól elsztoriztuk az estét.

Valahogy mégis a munkára terelődött a szó és sorra vettük a Válság-forgatókönyvet. Azért hívjuk így, mert egy az egyben azokat a lépcsőfokokat járjuk be most, mint amit a 30-as évek nagy gazdasági válsága idején. Az akkori gazdasági világválság hatására olyan folyamatok indultak meg, melyek jelentőségét csak nagyon kevesen voltak képesek felmérni, s még kevesebben tudták a következményeit előre jelezni. Mi most szerencsés helyzetben vagyunk, tanulhatunk az ősök példájából. 

Hasonlóan a mostani helyzethez, az akkori  Szovjetunió hatalmas piaca kiesett a világgazdaságból; az országok jelentős része protekcionista gazdaságpolitikát folytatott; az új európai kisállamok nem jelentettek igazi vásárlóerőt, és az önellátásra való törekvésük sem kedvezett a kereskedelemnek. A nagyfokú technikai fellendülés és a termelés racionalizálása is ennek a folyamatnak kedvezett. Azonban az akkori új iparágak (elektronika, vegyipar) nem szívtak fel annyi munkaerőt, mint amennyi a sorvadó hagyományos iparágakban feleslegessé vált (kőszéntermelés, textilipar). Az árak stagnáltak, az árkonjunktúra helyett a tömegtermelési konjunktúra következett be. Az iparcikkek ára jelentősen meghaladta a mezőgazdasági termékek árát. A mezőgazdaság mindenhol alacsony nyereséggel termelt. Ugyanez a folyamatot figyelhettük meg az elmúlt 20 évben, Európa majd minden országában.

Mindezek következtében a vásárlóerő jelentősen elmaradt a termeléstől. A húszas évek közepétől az Egyesült Államokban a példátlan tőzsdei spekulációk az égbe hajtották a részvények árait. Mindenki itt akart nyereségre szert tenni. A nagy haszon reményében a kisemberek is tőzsdézni kezdtek a megtakarított pénzeikből. A pénzpiaci műveletek elszakadtak a gazdaság reális eredményeitől. Ennek lett következménye az 1929. októberi árzuhanás a New York-i tőzsdén, mely az amerikai pénzpiac összeomlását eredményezte. (1929 októbere és 1933 júliusa között a New York-i tőzsdén jegyzett össztőke értéke kb. 74 milliárd dollárral esett. 1933-ban az USA nemzeti jövedelme nem haladta meg a 40 milliárd dollárt.) Az európai államok gazdasági függőségük miatt szinte azonnal megérezték a hitelek és a felvevőpiac hiányát. Ez szinte teljesen egybevág a 2008 nyarán történt eseményekkel.

A világ gazdaságában eddig példátlan méretű termelési visszaesés, csődhullám, munkanélküliség, szociális feszültség következett be. A nemzetközi kereskedelem egyharmadára zuhant. Az egyes országok maguk akarták megoldani az őket sújtó válságot, nemzetközi együttműködésre nem került sor. Most mindig hangoztatjuk, hogy van EU meg van IMF, de egyre jobban látható, hogy őket is érzékenyen érinti  a Válság, igy sokkal inkább saját problémájuk megoldására, mint az egységes fellépésre törekednek.

Mi is volt ennek Válságnak a hatása? Az államok protekcionizmusra rendezkedett be. Az eddig egymás gazdaságát kiegészítő országok egymással versengő gazdaságokká váltak. A gazdasági függetlenedés gondolata miatt az addig fejletlen, az adott ország számára hátrányos gazdasági ágazatokat kezdték fejleszteni. Ez szintén párhuzamban áll azzal, hogy egy olyan alapvetően mezőgazdaságra berendezkedett ország, mint Kurva-ország az energia iparban akar érvényesülni. Lássuk be, vajmi kevés kőolajunk van, sosem leszünk olaj nagyhatalom. Az elosztói szerep, amit magunknak szánunk ebből a tortából, pedig olyan mértékű beruházásokat igényel, amit önerőből nem, csak magas kamatú hitelekből vagyunk képesek fedezni. Ez pedig csak 50-60 év múlva hozhat hasznot számunkra. De menjunk vissza a múltba.

Ennek következtében a számunkra előnyös ágazatok fejlesztésére nem jutott elég pénz. Ez a piac összezsugorodása mellett a termelési költségek jelentős növekedésével járt, amit a bérek és a szociális kiadások leszorításával ellensúlyoztak. Láthatóan ugyanezt az utat járjuk be most is. Ugyanezen intézkedések meghozatalára készül most Gordi is. Ez már többször is átbeszéltük, ő lesz a "rossz zsarú" aki végigveri ezt a kemény megszorító csomagot Kurva-országon, Ő adja a nevét hozzá, a Párt pedig tiszta marad, mivel Gordnoka még csak nem is párttag. Mi meg majd ugatunk a p(á)artvonalról, hogy mennyire nem értünk egyet az új miniszterelnök intézkedéseivel, miközben csomagja teljes támogatásunkat élvezi.  Láthatóan ez az egyetlen esélyünk arra, hogy 2010-re maradjon annyi választónk, hogy bejussunk a parlamentbe. Az SZDSZ-t pedig beáldozzuk e cél érdekében. Szerintem ez mindenki számára elfogadható áldozat. Persze ezt nem kötöm barátaim orrára, úgysem értenék meg. Ők csak bólogatni és nyalni tudnak, agyi működésük pedig egy agyhalottéval vetekszik.

De mi is történt annó az intézkedések határása. A válság mélypontján a fejlett országok munkásainak negyede volt munka nélkül, az ipari termelés 37%-kal maradt el az 1929-es szinttől. (Egyedül az elszigetelt Szovjetunióipari termelése haladta meg a válság előtti állapotát.) A mezőgazdasági cikkek árszínvonala is harmadára, ötödére esett vissza. A megoldási kísérletek főleg a válság tüneti kezelésére irányultak. A beruházások visszafogása még tovább súlyosbította a helyzetet, mert a válság mélypontján már arra sem voltak elegendőek, hogy az újratermelést biztosítsák. Az állam által szorgalmazott vállalat-összevonások mesterségesen magasan tartották az árakat, s ez a kereslet további beszűkülését eredményezte.  Ez tehát a jövő, ebben fogtok élni Barátaim, ha engeditek, hogy Gordonka legyen az ország első embere. Szerintem ez még vállalható áldozat, ha a Mi (politikai elit) túlélésünk a tét.

Amúgy a adósságválság megoldására kétfajta megoldás terjedt el. Az egyikben a visszafizetések általános megtagadása (ebbe a gondolati körbe tartozott a német jóvátételek fizetésének felfüggesztése is), a másikban a valutaleértékelés (mely gyakran járt együtt az aranyalapról való letéréssel) került a középpontba. Ezek azonban nem voltak képesek arra, hogy a depresszióból kiemeljék az országokat és a nemzetközi gazdaságot. Új, átfogó koncepciókat kellett kidolgozni.

Erre vagyunk mi képtelenek és igazából, ha jól belegondoltok nem is igazán érdekünk hamar kilábalni a válságból. Megint csak a történelmet hozom elő, mert mi is történt a Válság után?

A harmincas években a demokráciák jelentősen visszaszorultak. EurópábanNagy-Britanniát, Franciaországot, a Benelux államokat, Svájcot, a skandináv államokat és - némi megszorítással - Csehszlovákiát tekinthetjük annak. Ha világ többi részére is kitekintünk, az összkép még rosszabb. Az agresszívabb, a válság által felvetett társadalmi gazdasági problémákra a tömegek számára egyszerűbben érthető és megfoghatóbb választ adó diktatúrák mindenhol előre törtek a világon. Csak az igazán stabil politikai és gazdasági rendszerek voltak képesek megőrizni parlamentáris demokráciájukat a szélsőségek éledező mozgalmaitól. Lássátok be Barátaim, nincs stabil gazdasági rendszerünk, így a másik alternatív út a diktatúra lehet. Ez amúgy egybe vág fiatalakori elképzeléseimmel, amiben jómagam mint  II. Ferenc király vonulok be a történelembe. Sajnos a mai világkép még nem alkalmas a didktatúra befogadására, de dolgozunk azon, hogy ez mind inkább elfogadott legyen. Jó példa erre a mostani önkényes hatalomátadás, mely fittyet hány a demokrácia intézményének és belsőleg választ új vezetőt, mindenféle program, választás, népszavazás nélkül.

Hát ez a jövő! Ehhez asszisztáltok most ti is Barátaim, és ha nem cselekedtek, akkor  ne is csodálkozzatok, ha egy napon magamra öltöm majd a koronázási ékszereket.

Éljen II. Ferenc király! Éljen I. (Szent) Gordon a magyarok ostora!

Nem is tudom hol kezdjem. Talán kezdem azzal, hogy pár nappal ezelötti igéretemnek máris ellent mondok, ugyanis jeleztem barátaimnak, hogy  "Ritkábban fogok blogot írni..." pár sorral lejjebb pedig megerősitem, hogy "A blogot azért egyelőre szerintem működtessük, nem ígérem, hogy minden nap fogok irni...". Még szerencse, hogy megigértem, hogy nem állitom le a blogomat. Persze ha másban hazudok miért pont ebben mondanék igazat. Nektek azért Barátaim, próbálok majd gyakrabban irni, már igy is jóval nagyobb a nézettsége és főképp a frissités gyakorisága, mint a másik blogomnak. Lárifári.

Aztán irtam még az új helyzetről, kiemelve azt, hogy legjobb most az országnak és a Pártnak, ha távol tartom magam a nyilt politikai ténykedésektől. Gondolom ebben legalább egyetértünk. A legviccesebb, hogy teljesen extrém szókapcsolatokat is használok, mint például , a "kormányzás stabilitása és hitelessége". Felettébb vicces ez az elmúlt hét eseményeinek ismeretében, amikor nem csak a Párt veszitette el teljesen hitelességét, de az SZDSZ olyan extraliberálisnak mutatkozott, hogy saját hazugságainak meghazuttolása is belefért a pártprogramban. Azt, hogy egyébként mit gondoltok erről az alkotmányosan is kifogásolható vezércseréről azt leszarom. Hopp ez véletlenül kicsúszott... El se tudjátok mennyire jólesett ez, a rengeteg bakfitty meg irgumburgum után. Mivel már csak formálisan vagyok kormányfő és pártelnök, ezért megengedhetek magamnak pár bazz'eg-et is.

Érdekes, hogy a köztársasági elnök régebben sokkal jobban ágált a konstruktiv bizalmatlansági inditvány ilyen jellegű felhasználása ellen, mint amennyire most teszi. Egy 2004-es HVG-ben közzétett cikkében még merőben más véleménye volt a témáról. Mostanra megenyhült az öreg. A cikket itt találjátok: http://hvg.hu/itthon/20090323_solyom_laszlo_hvg_kormanyfovaltas.aspx

Az elmúlt napok eseményeinek hatására teljesen belejöttem a lemondásba. Reggel felkelve már-már hiányérzetem volt, hogy mára nincs semmi lemondanivalóm. Ezért listát állitottam össze a lehetséges lemondásaimról és azok következményeiről.

• Lemondom a Financial Times előfizetésemet. Ez sajnos nem csak számomra, de Kurva-ország számára is beláthatatlan károkat okozna, mivel nem lennének adataink Közép-Zambia online kereskedelméről se Dél-Tirol jódlifogyasztásáról. Lássuk be, ezzel nagyobb károkat okoznék az országnak, mint amit lemondásommal tettem.
• Lemondás az egy évig járó Őrezredi védelemről. Ez nagy botorság lenne, mivel akkor hiába újittatam fel és béreltem nekik egy lakást az enyém mellett. Az ilyen pazarlást nem birom. Másrészt viszont lehetőséget adnék azoknak akik súlyos nyáltúltermelési gondokkal kűzdenek, hogy megfelelő közegbe helyezhessék a többletüket, mint ahogy azt a hétvégén egyik Barátom is tette.
• Lemondás az A8-as Audiról. Mivel lemondtam a nekem járó tiszteletdijról ami kb 40millió forintot tett volna ki, ezért cserébe mindenképpen megtartom a közel 100millió forintot érő járművet. Ez nekem jár! A Válság csak tőletek követel lemondást, Mi e törvények felett állunk.
• Lemondás a lemondásról. Bár nehéz szivvel, de erről lemondok. Ez Kurva-ország érdeke.

Közben eszembe jutott pár paradoxon:

• Szavahihető SZDSZ
• A második legnagyobb kormánypárt
• Erős támogatottságú MDF
• Döntésképes és határozott MSZP
• Ideális és támogatott miniszterelnök-jelölt

Mára ennyi, húzzatok már el innen Barátaim!

Forrás:http://kapcsolat.hu/blog/uj_miniszterelnok_uj_partelnok

Bizonyára várják már a barátaim, hogy mikor folytatom a blogot, de erre még nyugodtan várhatnak néhány napot. Elképzelhető, hogy erről is lemondok.

Nem is tudom hol kezdjem el mesélni az elmúlt napok eseményeit. Talán a legfontosabbal kezdem. Tegnap fasírt volt ebédre, krumplipürével, elötte pedig egy finom tyúkhúsleves. Desszertnek csináltam mákos gubát, mert az a gyerekek nagyon szeretik. Totó 2x szart, egyikbe majdnem bele is léptem az udvaron, remélem ez nem véleménynyilvánítás volt, mert akkor megvonom tőle a Financial Timest és mától csak Világgazdaságot olvashat.

Gondoltam kedveskedek nektek egy kicsit, és mivel ezt kevés helyen lehet egyben látni, ezért nektek Barátaim idemásolom az elmúlt hét miniszterelnök-jelölteinek névsorát illetve, hogy miért nem volt megfelelő a posztra. Nem lesz rövid a lista, de kedvetek szerint szabadon bővíthető...  

További neveket az alábbi linken találtok: http://www.telefonkonyv.t-com.hu/tk/

Kicsit az a TV2-ös reklámspot jut eszembe, amivel egy időben az Activity című műsort hírdették. Sorolták egymás után a neveket, akik az adott adásban fellépnek, majd a végén "... és Korda György, aki nem vállalta".  Nem tudom miből gondolja bárki is, hogy ha egy kormányzat csak ilyen kabaré árán tud "megfelelő" jelöltet találni a legfelsőbb posztra, akkor képes lesz egy ország vezetésére vagy akár a válság megoldására.

Amúgy nem azért nem írok, mert nem volna miről. Ellenkezőleg. Amit most csinálok és csinál az MSZP meg az SZDSZ az maga a paródia. Sajnos Barátaim ebben a darabban Ti nem nézők, hanem áldozatok vagytok. De ha nem tetszik akkor "...el lehet menni ebből az országból". Kicsit azért félek, hogy mi lesz, ha egyszer a sok birka besokall és tüntetni fog. Már szóltam is a Tibinek, hogy erre minden nap készülni kell, vagy elsöpör bennünket a népharag!

Mára ennyi, ez is több mint amit a másik blogon írok mostanában. Meg vagyok sértődve és lehet, hogy egy hirtelen kifakadásomban még állampolgárságomról is lemondok. Ha úgy érzitek az általam leírtak nem elégítik ki igényeteket, akkor itt elolvashatjátok az elmúlt hét összefoglalóját, mely remekül jellemzi a kialakult helyzetet. http://index.hu/velemeny/eheti/2009/03/30/butak/

Jól belehúztam mi?

Mai blogbejegyzésemet lényegében végighazudtam. Ez még tőlem is meglepő, mivel az esetek többségében legalább megpróbálom ezeket az apró füllentéseket, más már-már igaznak tűnő mondatok közé bújtani. Úgy látszik a miniszterséggel együtt azt az elvemet is feladtam, hogy kísérletet tegyek az igazmondásra. A másik lehetőség, hogy el is hiszem, hogy amit leírtam az igaz. Ebben az esetben komoly elmeorvosi kezelésre szorulok. Hogy jobban megértéstek miről is beszélek megint kénytelen vagyok idemásolni pár mondatot a másik blogról, mert az nem várom el tőletek Barátaim, hogy ennyi badarságot elolvassatok. Elég szenvedés ez még számomra is.

Tehát ma arról írok, amilyen eredményeket elértünk az elmúlt években. Az írásban hangsúlyozom, hogy ezek Kurva-ország eredményei, de ezt ne vegyétek személyes sértésnek. Természetes, hogy ezekért a baklövésekért nem vállalom a felelősséget.

"Magyarország az elmúlt hét évben 25 százalékkal növelte gazdasági teljesítményét. Negyedmillió új lakás épült fel, azaz negyedmillió családnak jutott új otthon. 500 ezer új autót vásároltak, mára minden második családban van autó." A negyedmillió lakás javarészt vállalkozói hitelekből épült, mint ahogy annak megvásálására is hitelt vettek fel az emberek. Ez a folyamat jelentős részben hozzájárult ahhoz, hogy a Válság ilyen komoly szinten érintse a magyar gazdaságot. Nem más a helyzet az autóvásárlásokkal sem. Az új járműveket nagy arányban a külföldi cégek vásárolták, amire még adókedvezményt is kaptak. A lakosság természetesen itt is hitelre vásárolt autót, és mivel nincs semmi olyan törvény, ami gátat vetne a banki eladósodásnak, ezért most és a jövőben egyre több háztartás mehet csődbe. Ám ellentétben a vállalatokkal ők nem tudnak kivonulni a piacról, ők csak utcára kerülnek és éhen halnak. Erre valóban büszke lehet az ország.

"Magyarországon több gyerek születik, mint korábban." Ez a megállapítás igaz ugyan, de a nagy liberalizmusban elfelejtettem megemlíteni azt a tényt, hogy a növekedés csak a roma családokra igaz, akiknek majd 80%-a állami támogatásból képes csak eltartni a cáládot, ezzel szemben a magyarok gyermekvállalási kedve csökkenő tendenciát mutat.

" ... híd Dunaújvárosnál, Szekszárdnál vagy éppen a csodálatos Megyeri-híd." A Dunaújvárosi híd Magyarország egyik legdrágább hídja: költsége 43 milliárd forint, a rávezető utakkal együtt 54 milliárd forint volt 2007-es árakon számítva. A hozzá kapcsolódó tervezett M8-as autópályából a hídon és rávezető útjain kívül eddig semmi nem készült el, tehát híd ugyan van, de rávezető forgalom nincs és jóideig nem is lesz. A Megyeri-, ismertebb nevén Chuck Norris-híd fővállalkozója a Ganz Acél Zrt ötven cégnek összesen kétmilliárd forinttal tartozik. A céget időközben felszámolták.

"Nagy árat fizettünk ezért, komoly hiányt halmoztunk fel, de az elmúlt három évben ezt a hiányt is sikerült lefaragni." Ez a legszebb a mai termésből. Történelmi csúcson 73%-on áll jelenleg az államadósság és biztosíthatlak róla titeket Barátaim, ha az MSZP-SZDSZ marad 2010-ig uralmon akkor ez el fogja érni a 100%-ot is. Határ a csillagos ég!

Ezekre kellene hát büszkéknek lennetek Barátaim, ezeket az eredményeket sorolom fel mint sikerek. Kiváncsi lennék, akkor mit nevezünk bukásnak, szégyennek. Apropó. "Szocialistáknak és liberálisoknak e tekintetben nem kell szégyenkezniük!  Aki ezt teszi, az őket, az ő teljesítményüket vonja kétségbe!"

Na mit szóltok milyen kiváló és semleges témát találtam mára? Jelzem ma csütörtök van. Az SZDSZ a hét elején azt ígérte, ha csütörtökig nem születik megállapodás az új kormányfőt illetően, akkor ő is támogatni fogja a parlament feloszlatását és az új választások kiírását. Láthatjátok, nem véletlenül emlegetem egy lapon, hogy szocialisták meg liberálisok. Az SZDSZ kiváló partner a füllentésben, a korrupcióban és  mindenben, ami káros lehet Kurva-ország számára.

Most rohannom kell, mert komoly szakmai döntések várnak rám. Egy kalapból kell kihúznom kis cetliket, amikre a gazdaság, politika, közéleti promittens személyeinek neve van írva. Sajnos akiket eddig kihúztunk azok nem vállalták, de ezúton kérem minden Barátomat, ha tud olyat aki az MSZP szineit képviselve vállalná a miniszerelnökséget, az jelentkezzen itt a blogon. Már a hírdetés is megjelent a neten egy neves álláskereső portálon. Íme. Ja, válságkezelő program megléte előnyt jelent, de nem feltétel.

Bárkiből lehet miniszterelnök, hát húzzatok bele Barátaim!

Forrás: http://kapcsolat.hu/blog/magyarorszag_sokat_elert